DCM - III. rész

Üdv!

Itt a Dream is so Close to Me jól megérdemelt, harmadik része. Kezdetét vette a harmadik párosunk története is.
Ugyan [végre] vége a télnek, de remélem senkit sem zavar egy kis karácsonyi, Vörösmarty téri hangulat. :)
Jó olvasást!
Fro


Tél: 1.

December van, épp csak elmúlt a Mikulás ünnep, s minden forralt bortól becsípett városlakó vörös sipkával a fején csámborog a főtéri sokaságban. Ki-ki töki pompost eszik, vagy sültgesztenyét, sültburgonyát, esetleg puncsot, netalántán forró csokoládét isznak. Vannak, akik már a karácsonyi ajándékokat veszik, van, aki csak nézelődik, van, aki egy koratéli születésnapra keresi a megfelelő sapkát, sálat, kesztyűt, bögrét.

A lány a tűzzománc nyakláncokat nézegeti szivárványszínes csíkokkal borított kesztyűjével, az orra kipirosodott már, s nagyon fázik. Megpillant egy kis sárga zsiráffal mintázott, háromszög alakú nyakláncot, s azonnal beleszeret. Kabátzsebében szintén zsiráfos pénztárcájáért kotorászik, azzal a lendülettel, ahogy kihúzná, le is ejti a földre.

A fiú odalép, és egy pillanat alatt lehajol érte, máris a lány felé nyújtja. Kedves, udvarias mosolyt vesz csak magára először, aztán jobban megnézi. A fiú kötött, barna sapkát visel, ami ugyanolyan színű, mint a lány kabátja. A lány fizet, elteszi a kis papírzacskóba csomagolt ékszert. A fiú vele indul el, viccelődik, tetszeni szeretne a lánynak, még félénk, tapasztalatlan. A lány is. Jól kijönnek egymással, egy hullámhosszon vannak, jók együtt.

A fiú levágott ujjú kesztyűt visel, a lány piros bőrcsizmát és autentikus mintájú szoknyát. Ballagnak, körbe-körbe a téren, megnézik a nemezes bódét, a lemezeket, a könyveket, a gyertyákat, a kovácsmester portékáit. A fiú gesztenyét vesz egy darab papírba csomagolva, együtt eszik meg, s a lánynak nagyon imponál.

Nem beszélnek meg találkát, nem cserélnek telefonszámot, majd úgyis összefutnak még. Magukban mégis bánják, hogy nem biztosították be a randevút. A lány hazasétál, leveti a kabátját, a csizmáját, s az utolsó darab meleg gesztenyével a kezében a szobájába sétál.

Pizsamába öltözik, s úgy néz ki az ablakon, a kis sült termést rágcsálva. A már halványan pislákoló csillagokat nézi, ábrándozik a szőke hercegről, aki fehér lovon, fényes páncélban fog megérkezni egyszer… vagy inkább barna hajú, és aranyosan mosolyog, ha zavarban van? Talán. Azzal is beérné.