2013. augusztus 10., szombat

lássuk be

Lassan ideje belátni, hogy ez nekem nem megy. Több, mint egy éve nem írtam egyetlen árva bejegyzést sem. Nem mintha nem írtam volna semmit, írogattam egy darabig, aztán megint nem, és csak mostanában kezdek visszaszokni. Vannak olyan élethelyzetek, lelki állapotváltozások, tehát a külső- és belső nyomás, ami gátol az írásban, meg úgy általában az élet minden területén - s van, ami hamarabb rendbe jön, van, ami később. 
Egyes számú és egyben legnagyobb vétkem: még a Mystical Future-ön sem reagoltam, ezzel hosszan feltartva másokat; most pedig már azt érzem, képtelen lennék visszatérni. Pedig szeretnék, és Aeidail szerint is jót tenne... 
Kettes számú bűntettem: egyik történettel sem haladtam, aminek valaha bármilyen részét feltöltöttem ide. Ez voltaképp várható volt, engem ismerve, ugyanis minden ötletem megfárad egy rövid idő után - de azért sajnálom. (Talán engem is be kellene zárni egy tévé és internet nélküli lakásba, egyetlen írógéppel - esetemben laptoppal -, és írásra kényszeríteni - mint ahogy azt Douglas Adams-szel tették az egyik, igencsak lassan alakuló könyve írása során.) 
Hármas számú bűnöm: amiket elkezdtem, azok is hanyatlanak. Bár Aelita folyamatos alkotásra ösztönöz, egy bizonyos szempontból túl lassan, egy másikból viszont túl gyorsan haladok. S ez is úgy fog járni, attól tartok, mint az a történet, aminek alakulását Carly kísérte figyelemmel. 
Az egyik legnagyobb baj azzal, ha abbahagyok valamit, hogy magam is el akarom olvasni a történetet. Nem elég, hogy tudom, mi lesz a vége, hogy alakul a szereplők sorsa. Hihetetlenül rövid idő alatt meg tudom szeretni kusza agyam - olykor meglehetősen furcsa - szüleményeit. Ez részben azt jelenti, hogy állandó jelleggel ott motoszkál a fejemben, ha egyszer kitaláltam valakit; részben pedig azt, hogy menthetetlenül bele tudok szeretni a saját elmémbe, ami - szerintem - egy igen bizarr megnyilvánulása az egoizmusnak. 
Szóval, ahova ki szeretnék lyukadni ezzel az értelmetlen bejegyzéssel, az, hogy - meglepő módon - szünetel a blog és maga Froeira is. Nem érdemes tőlem semmilyen írásra számítani... meghatározatlan ideig. Amíg vissza nem tér az "írói szellemem" - mondjuk. 

2012. június 9., szombat

helyzetjelentés, avagy a helyzeti hátrány

Üdv!

Tehát, mint már említettem, most esedékesek a francia vizsgák. Ezáltal időm, mint a csermely. Szabad perceimben filmet nézek (lásd: Változó szerelem) vagy olvasok (most épp: Cassandra Clare Hamuvárosát) vagy feljövök ide pötyögni pár sort. Leülni és írni rendesen nem vagyok képes - nem csak történetet, még egy e-mailt sem. Kellemetlen. :/ 
Viszont megállás nélkül kattog az agyam, újabb és újabb részletekkel gazdagítom a jegyzeteim tárházát - főleg a LENA-val kapcsolatban, de olykor némi By Dawn's Early Light is becsúszik (nem, még nem mondtam le teljesen róla!). A lényeg, hogy ihlet lenne és remélhetőleg a nyári szünetben még idő is lesz. :D 
Addig is útravalónak: egy kis zene, ami tulajdonképpen az előző, filmajánlós bejegyzésemhez tartozik. [Tényleg nagyon ajánlom azt a filmet! ;)]

Fro

i guess it's something about his eyes... or maybe his smile

Üdv! 

Így, a vizsgák közepette, szükség van egy kis kikapcsolódásra, amit számomra az HBO filmkínálata jelent. Örök hála ennek a csatornának! Ugyanis, ha nem ez lenne az egyik első, amit benyomok a távirányítón, amikor hazaérek, akkor valamelyik (azt hiszem, hétfő) délután nem láttam volna meg ezt a filmet. Éppen a vacsora-jelenet volt, Juli szemszögéből, és csak két percet láttam belőle, mégis teljesen odáig lettem érte. Nagyon kíváncsi voltam, és ma meg is nézhettem. Nos, azt hiszem, egyetlen aprócska dolgon kívül, minden hozzá fűzött reményemet beváltotta. 


Ez volt a Változó szerelem (Flipped). Engem sem a címe, sem a "fülszövege" nem győzött meg, de az a két perc mindent felülírt. (Hála az égnek!) Így nem hagytam ki ezt a rendkívül elbűvölő filmet. 
A '60-as évek legelején járunk, mikor is a Loski család megérkezett új otthonába, pont Baker-ékkel szembe. A második osztály előtti nyáron történt, s onnantól kezdve nem volt megállás. A kis Juli Baker  meglátta álmai hercegét, Bryce Loski képében. S nem tágított tőle, éveken át "üldözte" a szerelmével. Ám Bryce másra sem vágyott, csak hogy a lány hagyja már végre békén. Mindent megtett, hogy távol tartsa magától Julit. Ám a lányt valami komolyan vonzotta benne, esetleg a szeme, vagy talán a mosolya... Hetedikes korukra csúcsosodott ki az egész, mikor a platánfa, a tojások, a kert és egyéb különös esetek után a dolgok megváltozni látszottak. Mintha felcserélődtek volna a szerepek, mintha tükröződtek volna. Ettől pedig csak még bonyolultabb lett a helyzet, s hiába a bölcseletek, akár Juli apjától, akár Chet-től, Bryce nagyapjától, mégis a feje tetejére állt minden, s ezt igazán csak ők ketten oldhatják meg. 
Annyira bűbájos és magával ragadó volt, hogy akár egy napig, megállás nélkül, újra és újra meg tudnám nézni! :) 
A történetet egyszerre két szempontból is figyelemmel kísérhetjük. Először mindig Bryce megközelítésében, majd Juliéban is. Jó tudni, hogy pontosan mi is játszódik le a fejükben (hála a belső monológoknak), hogy mennyire másképp éltek meg egy-egy szituációt, mennyire mást hittek, mint amit a másik gondolt. Annyira könnyen elsiklottak egymás mellett, hogy észre sem vették, hogy valami már szorosan összekötötte őket. Ebben a filmben megvan az, amit többnyire csak a könyvekben kapunk meg, hogy ismerjük mindazt, amit a szereplők is ismernek. Ettől sokkal bensőségesebb, a kirekesztettség-érzet eltűnik. 
Fantasztikus a rendezés - Rob Reiner műve -, gyönyörű a képi világ, a színészek pedig tökéletes alakítást nyújtanak. És a zene! Passzol az egészhez, minden a helyén van. 
Teljes mértékben valóságos és hihető a sztori. Hisz az élet is pontosan ilyen bonyolult. 
A film egyébként egy könyvadaptáció, Wendelin Van Draanen azonos című regénye alapján készült - ami legnagyobb sajnálatomra itthon még nem jelent meg. A forgatókönyvet maga Rob Reiner, és Andrew Scheinman írták. A főbb szerepekben pedig: Madeline Carroll (Juli Baker), Callan McAuliffe (Bryce Loski), John Mahoney (Chet Duncan, Bryce nagyapja), Aidan Quinn (Richard Baker, Juli apja), Anthony Edwards (Steven Loski, Bryce apja), Rebecca De Mornay (Patsy Loski, Bryce anyja) és Penelope Ann Miller (Trina Baker, Juli anyja) tündökölnek. 
Bárkinek csodálatos élményt nyújthat, hiszen az első szerelmet lehetetlenség elfelejteni! Egy nyári délutánon, egy bögre hideg kakaóval a kézben, a fotelba süllyedve, éppen megfelelő. ;) 
Remélem meghoztam a kedvet hozzá. Kellemes filmezést! :) 

Fro

2012. május 13., vasárnap

let me give your heart a break lalalalala...

Mikor is jelentkeztem utoljára? Hú, nem tudom. Kínos. Fogjuk az időhiányra és lépjünk is túl a dolgon, rendben? ^^" 
Tehát, most itt vagyok. Nem hoztam feltöltenivalót - pedig írtam ám rendesen -, csak magamat. 
Sok-sok-sok-sokezer ötlet cikázik továbbra is a fejemben és természetesen a felét sem írom meg, de ezt már megszokhattuk. Amiken leginkább jár az agyam, az két dolog: 
  1. A LENA munkacímre hallgató, szép hosszúra tervezett művem, ami sorra döntögeti a rekordjaimat. Állandóan jegyzetelgetek hozzá és kattogtatom a fogaskerekeimet. Ám sajnálatos módon, úgy látom, vele is kezdek abba a csapdába esni, ami mindig rám talál: túlgondolom. Sokkal előrébb tartok fejben, mint írásban és általában itt rontom el. Nekem nem megy a "sodródjunk az árral, majd jön, aminek jönnie kell", ó nem. Kényszeresen tovább és tovább kell gondolnom. Ráadásul mivel több szálon fut a történet, van amelyikkel előrébb tartok, van amelyikkel hátrébb. Az egyik szegény lánynak még elképzelésem sincs, hogy mi lesz a szerepe a szkeptikuson kívül, pedig főszereplő! Kellemetlen. Mindegy, a lényeg, hogy amint stabilnak érzem a haladást, láthatóvá teszem. Addig meg el-elejtegetem a morzsákat vele kapcsolatban. ;) 
  2. Természetesen a By Dawn's Early Light. Annyi mindent kitaláltam hozzá, hogy már csak a cselekmény fő szálára nem jutott időm, ihletem. Pedig szegény Scarlett igazán megérdemelné! Annyi szenvedést, hányattatást és kalandot terveztem neki, ehhez képest a meglévő részekben még odáig sem sikerült eljutnom, hogy megismerje a farkasokat, vagy csak egyáltalán Oscart (mármint behatóbban). Valahogy mindig oda lyukadok ki ezzel a történettel kapcsolatban, hogy igazából nekem egy olyan könyvet kellene írnom, mint pl. a Twilight nagykalauza. Végül is, tulajdonképp ezt csinálom. Megvannak előtörténetek, képek, zenék, kimaradt részek, elképzelések tömkelege. Vagy csak egy blogot ezzel. Dehát mégis kit érdekelne ez, ha nem ismerik a történetet? Senkit. Pontosan ez az. Magamnak csinálhatnám... de akkor már réges-régen el kellett volna kezdenem, hiszen most is csak azért jutott eszembe, mert láttam Demi Lovato Give Your Heart a Break címú videóját, benne az én Brandonommal és Demimmel (igen, aki a történetben Demi lett volna, ő úgy is nézett ki a fejemben, mint maga Demi Lovato, valahogy nem tudtam elvonatkoztatni). Újra megjött a kedvem, és... Á, ugyan már. 
Nos, némi nyavalygás és latolgatás után: 
Köszönöm a szíves figyelmet! 

Fro

Ui.: Ha már témánál vagyunk! Hadd szúrjam be ide azt a videóklipet, amiről beszéltem. Úgy megörültem, amikor megláttam benne az én drága Brandonomat (becsületes nevén: Adam Gregory Alex Bechet)! ^^ 
Pontosítás kéretik: Hinnye no! Ő mégsem az én Brandonom! :( Hihetetlen, hogy mennyire hasonlítanak! Azt hittem - de tényleg annyira, de annyira hasonlít a két srác egymásra! -, hogy Adam Gregory szerepel a klipben, aki az én képzeletemben élő Brandon tökéletes megtestesítője. Ellenben kiderült, hogy nem is ő, hanem Alex Bechet az. De hiszen annyira hasonlítanak! Akár még ő is lehetne. 

2011. december 19., hétfő

a thousand years

Üdv!

A cím egyrészt azé a dalé, amit hallgatok, másrészt azt hivatott jelképezni, hogy több mint egy hónapja nem írtam ide semmit. ^^" Hoppáré.
Ez persze nem azt jelenti, hogy tétlenkedtem, de nem is éreztem úgy, hogy lenne, amit érdemes kitennem. Mondjuk, most, hogy végre valahára megírtam újságírásra a verses-alkotásos rovatomat (a kurzus maga egyébként már véget ért, de úgy fest, lesz még munkám bőven, ugyanis iskolaújságot fogunk csinálni!), talán ide is ki kellene biggyesztenem a verseimet. Sőt, ha már a Tergemin nevezetű fantasztikus művészeti portálon is jelen vagyok... Hinnye no, tényleg megcsalás a bloggal szemben, hogy ide még nem tettem fel verset. De ami késik, nem múlik. ;) 
Ami úgy általában véve az életemet illeti, elvagyok. Hajtás, hajtás, hajtás, de túléljük. 
Ami az írást illeti: meglepő módon már megint dolgozom valamin. (Ki hitte volna?) Carly ezzel most nagyon képben van, ugyanis ő az, aki sorra olvassa az elkészült részeket és véleményez. Ha már lesz annyi, hogy úgy érezzem, "na ezt most megcsinálom", akkor itt is fenn lesz. Vagy ha soha nem fejezem be, akkor is, csak ebben az esetben majd mellékelnem kell az elképzelt befejezést is. :) 

Jó kis téli szünetet és kellemes ünnepeket mindenkinek! 

Fro

2011. november 6., vasárnap

a dolgok állása

Üdv!

Egyelőre úgy fest, hogy a mindenre kiterjedő írói válságom megszűnt létezni. :) *lekopogom* Kész az újságírás házim, írtam MF-re, Aelitával szinte teljesen kidolgoztuk a mi kis mangánkat, és... hála az osztályfőnökünknek, Aeidail, én és még két osztálytársnőnk részt veszünk egy francia nyelvű pályázaton. Ahogy magunkat ismerem, keményvonalas fantasy lesz az alap, aztán pedig majd faraghatjuk le, hogy mindenki számára érthető legyen. Várom, hogy fogunk majd együtt dolgozni így négyen. :)
Ami a kurzuson írt műveimet illeti... Az az igazság, hogy van némi problémám az új Word kezelésével, és nem tudom megoldani, hogy normálisan idecsiribázódjon onnan a szöveg. Ennek valószínűleg az az oka, hogy technikai analfabéta vagyok, de igyekszem orvosolni a problémát.
További jó őszölést! ;)

Fro

2011. október 24., hétfő

mission

Üdv!

Most egy kissé naplójellegű bejegyzés következik.
Annyi minden kavarog a fejemben, túl sok ahhoz, hogy mindet leírjam. Reagolnom kellene MF-re, megírni az újságírás házimat, folytatni a megkezdett történeteimet, papírra vetni azokat, amik még a fejemben élnek. Túl sok. Egyszerűen se időm, se kedvem hozzá. Imádok írni, de nekem ahhoz az kell, hogy leüljek, nekifeszüljek, és megírjam. Viszont az iskola meg úgy minden egyéb nem hagy erre lehetőséget. Felettébb bosszantó.
Nemrég írtam egy listát azokról a történetekről, amiket meg szeretnék írni még ebben az életben. Rajta van mind a három történet, amit ide feltettem - de persze azokkal sem haladtam egy betűt se -, és ezeken kívül még kettő: egy, amit tavaly, az irodalom témazáróra való tanulás közben ötöltem ki, és egy, amit az Értelem és érzelem mániám során. Annyira érzem, hogy azokat sem fogom soha befejezni. Másoknak olyan könnyen megy. Nekem miért nem? Carly is nagyon jól áll, Aeidail is befejezte a Barlangrendszert és most megint dolgozik valamin. Én valahogy képtelen vagyok erre... de miért? Komolyan. Mi oka van ennek? Idegesítő.
Amit Aelitával csinálunk, az sem halad... ő legalább rajzol.
A csudába! Milyen dolog már ez?! Igenis végig kell írnom most már valamit!
Ki kell tűzni egy határidőt - azokat, ha komoly, betartom -, egy történetet - lehetőleg valami olyat, ami új, és még nem volt lehetőségem belefásulni -, és kell valaki, aki majd megmondja nekem a tutit róla. Mit szólsz? Butaság az egész, vagy talán van értelme? Szükségem lenne némi segítségre.

Fro

2011. október 15., szombat

Címszavakban

Üdv! 

A legelső feladatunk az volt, hogy egy 300 karakteres bemutatkozást kellett írnunk. 
A többiek rendes, normális kis szöveget írtak, ezért is aggódtam nagyon, hogy az enyémet vajon hogyan fogadják, mivel az egy kicsit - hogy is mondjam? - másmilyenre sikeredett. Remélem tetszik! :) 

Fro


Tündér-kakaó
matek-tornacipő
fehér bárány-pillangók
mézes negro-karkötők.
Könyvesbolt-színház
volkswagen t2-versek
déjà vu-rajongás
hiszti-sajt.
Thegrenma-mf
konstatáló-hug
amélie-kate nash
galaxis útikalauz-hattyú.
Francia-toscana
bukott angyal-könyvek
manga-lol
vespás táska-rajzfilmek.
Színes harisnya-minik.
Lepilickázott-hallgatás.