Április 8.

Üdv!

Itt a pályázatra beadott novellagyűjteményem folytatása.

Most az Április 8. című munkámat hoztam el, amit 2008-ban írtam [értelemszerűen április nyolcadikán]. A történetet eredetileg hosszabbra terveztem, de szerintem a lényeg így is benne van.

Ajánlom Carlynak, aki tudtommal még ezt is szereti! :)

Jó olvasást! Remélem élvezetes lesz!

Fro

Egy iskolaépületből elhaló sikoly száll fel. Már besötétedett. Az emberek csak magukra figyelve sétálnak el az épület előtt, mintha mi sem történt volna. Pedig történt. A villanyok lekapcsolva. A termekből és a folyosón végighaladva undorító mosószerszag érezhető, a padló még csúszik, a levegő nyirkos. A tanáriban három alak áll, egy nő és két férfi. Az egyik férfi alacsony, fekete nadrágot, fehér rövid ujjú inget és kék nyakkendőt visel, fekete haja van, szemüveges, kezében egy hatalmas mappát tart; egy tanár lehet. A másik magas, sötétbarna hajú, fekete farmert és fekete bőrkabátot visel, alatta fekete pólóval. Mellette a nő viszonylag magas, sötétvörös hajú, fűzöld szemű, fekete hosszú ujjú blúzt és fekete kordnadrágot visel. Haját copfba fogta, kezében kést tart, s gyilkos tekintettel mered a tanárra. Az remegve tartja maga elé a mappát, védekezésképpen. A fiú elmosolyodik, s ekkor a tanár a földre rogy, ingjén vörös folt éktelenkedik. Meghalt. Bőre elfehéredett, hideg és rémisztő lett. A nő kezében a véres késsel, kiugrik az ablakon, a társa követi. Nincsenek magasan, simán földet érnek. Megtörli a kést egy fehér zsebkendőben, majd azt a földre dobja. Elsétálnak a tett helyszínéről, senkinek nem tűnik fel különcségük. Egy sarokra az iskolától, már egy kocsi várja őket; beszállnak a fekete járműbe és elhajtanak.

-          Matsumoto? – kérdezi egy őszülő, gesztenyebarna szemű férfi az anyósülésről.

-          Halott – feleli a fiú. – Gyorsan vége lett.

-          Ezt is vártam el két profitól – mondja elégedetten az ősz.

-          Megtettük, amit kellett – mosolyog a fiú. A nő meg csak szótlanul bámul ki a sötétített ablakon, tekintete elmerül az éjszakában.

-          Neked nincs semmi mondanivalód? – kérdezi a nőt, de válasz nem érkezik.

-          Charlotte, hozzád beszélnek! – rázza meg a mellette ülőt a fiú. A nő kihúzza magát és bosszúsan így szól:

-          Hallom. Mégis mit kellene mondanom? Ismételjem meg, amit Peter mondott? – kérdez vissza búgó mély hangján.

-          Nem. Elnézést.

Néma csend honol az autóban. Csak hajtanak előre a sötétségben. Köd van. Esik. Hirtelen megállnak a város egyik jómódúak lakta kerületében, egy piros ház előtt. Charlotte és Peter kiszállnak. Benyitnak a fekete ajtón, minden lámpa ég. Az előszobában szépen a fogasra akasztva a kabátok, alatta a cipők, az asztalkán a kulcsok, meg minden egyéb fontosnak tartott kis tárgy. A szoba végében balra nyíló ajtó, nevetés hallatszik bentről. A nő besétál a nappaliba. Egy szőke, kék farmeres, kigombolt fehér inges, mezítlábas férfi ül a kanapén, mellette a földön két, pizsamás gyerek, a fotelben egy tinédzser. A gyerekek minden bizonnyal ikrek. Egy barna hajú kislány, rózsaszín pizsamában és egy kék szemű kisfiú, kék pizsamában. A tizenéves lány barna hajú, mélykék szemű, hosszú sárga hálópólót visel. A televíziót nézték, de most az érkezők felé fordulnak. A két gyerek egyből odarohan hozzájuk és egyik az egyik, másik a másik nyakába csimpaszkodik.

-          Charlotte! – sikítja a kislány.

-          Peter! – kiáltja a kisfiú.

-          Mary! Mike! Elég legyen! Még megfojtjátok őket! – mondja a szőke férfi.

-          Szia Karl! – üdvözli mosolyogva Charlotte.

-          Hello! – mondja Peter.

-          Ashley! – köszön a nő, de a lány meg se rezdül, gondolataiban elmélyedve ül.

Mindannyian együtt nézik tovább a TV-t. Senki sem kérdezi, hogy hol járt a két jómadár, nem is akarják tudni. Inkább önfeledten mulatnak együtt. Későre jár, nem ártana lefeküdniük aludni. Nagy a ház, mindenkinek saját szobája van. Charlotte-éban minden a sárga, a barna és a vörös különböző árnyalataiban pompázik. A nő átveszi fekete hálóingét, lekapcsolja a villanyt és befekszik az ágyába. Egész éjszaka forgolódik.