mert kell egy hely...

Üdv! 

Ez most megint egy nagy újdonság: színdarabajánló - ha már úgyis imádok színházba járni, főleg a Víg'-be.

Most szombaton, (többek között) közeli névnapom alkalmából, már vagy ezredjére, megnéztem A padlást. 

 

Azt tudni kell rólam, hogy az én családom nagy műkedvelő hírében áll, s össznépileg odáig vagyunk a színházért. S amikor Budapestre költöztünk, az egyik első színdarab, amit láttam, az ez volt; sőt nemrégiben a 750. előadáson is ott voltunk (na igen, ez egy huszonhárom éves darab...). Lényeg a lényeg, az első sor közepén ülve, karnyújtásnyira a színészektől, olyan boldog voltam, mint eddig nagyon kevésszer életemben. Ez a kedvenc darabom, s leírhatatlan érzés volt ennyire közel lenni hozzá. 

A történet tulajdonképpen egy mese, vagyis inkább néhány régi szép mese és a valóság összemixelt változata. A négy szellem: Herceg (Csipkerózsika), Lámpás (Hófehérke), Kölyök és Meglökő (A király új ruhája), mind egy-egy mese elfeledett szereplői, akiknek nem sikerült felébreszteni a királylányt, lent hagyták őket a bányában, rosszat szóltak, vagy épp kiálltak valaki mellett. Évszázadok óta bolyongtak, de most úgy érzik, végre megtalálták a megfelelő padlást Kelet és Nyugat között, s a Révész is végre eljön értük, hogy egy jobb helyre vigye őket. Ennek a padlásnak persze vannak lakói is: az unokátlan nagymama, Mamóka, a fantasztikusan zseniális rádiós, Rádi, s ott a házsártos házmester, Témüller, valamint a szomszéd padlás lakója, a hegedülni tanuló Süni. A bonyodalom abból adódik, hogy egy keresett bűnöző, Barrabás épp ezt a padlást szemelte ki, hogy elrejtse kakukkosórába rejtett bombáját. Jönnek a rendőrök is, a Detektív, s másik balkeze, Üteg, hogy kiderítsék, mi lett Barrabással, akit miután lelőttek a tetőről, nem ért földet. Megérkezett időközben a Révész is, aki úgy döntött élni szeretne. S Rádi és Süni pedig mindent megpróbál, a számítógéppel, Robinsonnal karöltve, hogy segítsenek a szellemeknek (akiket csak azok látnak, akiknek a szíve olyan tiszta és romlatlan, mint a gyermekeké - Mamóka, Rádi, Süni). Hálából a kedves kísértetek magukkal vinnék vendéglátóikat arra a bizonyos túlvilágra... de vajon megéri elhagyni az ismert, ám kegyetlen világot egy olyanért, ami talán szebb és jobb, dehát mégsem ott van az egyszeri élő ember helye?

A zenét, mint tudjuk, Presszer Gábor szerezte, a szövegkönyvért pedig Sztevanovity Dusánt és Horváth Pétert lehet "okolni", a rendezésért pedig Marton László a felelős; s alkotásuk mind a mai napig tökéletesen megállja a helyét. Nyilván a régi nagy szereposztással volt az igazi (Kaszás Attilával, s a többiekkel) [én még úgy is láttam :)], de az újak is igazán ügyesen játszanak, szinte olyan jól, mint az eredetiek. Mondjuk páran még megmaradtak a huszonhárom évvel ezelőtti színészekből: Pápai Erika, az örök Kölyök, Vallai Péter, a jólelkű detektív, és Igó Éva, aki ugyan Süniként kezdte, de ma már Mamókát játssza.

Hódolatomat fejezném ki annak a két nagyon jóképű fiatalembernek, akik Rádit (Szőcs Artúr, akinek zseniális hangja van) és a Révészt (Szemenyei János) alakítják! Fantasztörpikusak! És persze további dicséret illeti a többi színészt is: Tornyi Ildikót (Süni), Sarádi Zsoltot (Herceg), Csőre Gábort (Lámpás), Juhász Istvánt (Meglökő), Fesztbaum Bélát (Témüller) [imádom őt!], Gyuriska Jánost (Üteg), és Lázár Balázst (Robinson)!

Bárkinek, tényleg bárkinek ajánlom! Ha már láttad, akkor is érdemes még néhányszor megnézni! :) 

Szilvásgombócokkal teli szép estét, és kellemes időtöltést! 

Fro