Üdv!
Ugyan semmi reakció az előző két könyvajánlóra, úgy döntöttem, nem hagyom abba. Ez ráadásul egy a többitől merőben eltérő könyv lesz. Csak, hogy mindenki tudja, John Green Alaska nyomában című alkotása van most terítéken.
Adott egy tizenhat éves srác, Miles Halter, akinek halvány fogalma sincs az őt körülvevő világról: az emberekről, a trendekről, semmiről - kivéve a híres emberek utolsó szavait. Pont egy ilyen utolsó mondat adja az ötletet, hogy menjen a Culver Creek nevezetű főiskolára. Az új hely nem csak elméleti, hanem gyakorlati tudással is kecsegtet: tapasztalatokra tesz szert, balhék sora várja, s új embereket ismer meg - például Chipet, a zseni szobatársát és Alaskát, a szeszélyes, ám elbűvölő lányt, aki egyszerűen nem hagyja nyugodni.
A történet két nagy részre van felosztva: azelőtt és azután. Persze azt nem tudhatjuk, mi is az a bizonyos esemény, ami úgy fest, merőben meg fogja változtatni a dolgokat a Creekben, de gondolkozni rajta, azt lehet.
Azelőtt: minden fejezettel, minden mozzanattal, minden szóval közelebb kerülünk A dologhoz. Ez a rész tulajdonképpen egy visszaszámlálás, ami megmutatja azokat a dolgokat, amik oda vezettek. Látjuk Miles hogyan illeszkedik be új, a régitől merőben eltérő, de sokkalta jobb és izgalmasabb környezetébe. Látjuk a már meglévő baráti társaságot, Chipet és a többieket, s Alaskát, Miles szemén keresztül, aki talán teljesen másnak látja, mint amilyen. A fiú meg akarja ismerni Alaskát, de vagy nem eléggé - mert neki a tökéletes képmása is megfelel -, vagy túl nagy fába vágta a fejszéjét.
Azután: minden pillanattal egyre közelebb érünk ahhoz, hogy túljussunk a történteken, hogy túléljük, hogy beletörődjünk: a tökély sem tarthat örökké. Ez a rész mutatja milyen is az élet utána, hogy egyáltalán élet-e ez, hogy miként tudják feldolgozni... De van, aki nem is akarja, akinek minden vágya, hogy kiderítse: miért, kiért... hogy felfedje: hogyan lehet kijutni a labirintusból.
A könyv két bizonyos utolsó mondat körül forog: Megyek megkeresni a Nagy Talánt - François Rabelais; Hogyan jutok ki ebből a labirintusból? - Simón Bolívar. Az igazat megvallva, én a magam részéről többet vártam attól, hogy Miles így tudja az utolsókat, de végül is, talán a regény rovására ment volna, ha nagyon erőltetik a dolgot.
Megfogalmazásában tökéletesen visszaadta egy nagykamasz fiú gondolkodását (ahogy én azt elképzelem), szóhasználatát, együtt a sekélyes, szexista, vulgáris dolgokkal, abszolút hiteles volt a történetmesélés. És ez még csak John Green első könyve... Nagyon jól sikerült, a megfelelő helyeken megnevettet, máshol sírásra késztet, s volt, ahol csak fogtam a fejem: mégis hogy történhetett ez?
Kiváló olvasmány, ha az ember nem fél a lelkileg megterhelő, elgondolkodtató könyvektől. Bátran ajánlom mind az érettebb tinédzsereknek, mind a felnőtteknek, (de gyerekek és idősök kezébe értelemszerűen semmiképp sem adnám)!
Kellemes olvasást! :) Határozottan megéri.
Fro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése